Nem ez az első tavasz, amikor egyhónapos masszív szárazság kínozza a természetet áprilisban. A mezőgazdaság szereplői vészharangot kongatnak, hisz az elvetett magoknak sok helyen semmi esélyük.

Az állatvilág szintén szélsőségesen reagál a vízhiányra. És ezúttal nem kizárólag a házikedvencekre fókuszálunk, mert az teljesen természetes, hogy fokozottan ügyelünk kutyáink friss ivóvizének biztosítására a melegben. Hanem a vadon élő állatoknak is egyre inkább az ember közvetlen környezetében kell ivóvizet keresniük. Az ember közelsége azonban veszélyekkel is jár a szomjas átutazókra. A természetes élővizek környéke különösen forgalmas, többnyire autóforgalomnak erősen kitett környék. Az utódokat nevelő madarak, emlősök és hüllők a napi vízszükségletükért az utakat átszelve gyakran az életükkel fizetnek.

A gyümölcsfáink beporzásáért felelős rovarok egy része a fészkét sárból tapasztaná, melynek most a kiszáradt talajú erdőkben nyoma sincs. Ezekben a napokban érkeztek meg a fecskék, akik hasonló akadályba ütköznek, ha nem készítünk előrelátóan sarazó helyeket nekik, hogy fészket tudjanak építeni.  Az pedig már rég nem titok, hogy a környezetünkben felbukkanó állatok eltűnése az ember pusztulását vetíti előre.  Így nem árt, ha időben aktivizáljuk magunkat és segítünk. A kertek kis csobogói, a dísztavak, vagy éppen a kertlocsolásból visszamaradt tocsogók most életmentőek lehetnek minden állatnak.

Minden egyes nap, mely eső nélkül telik el, erősítheti elszántságunkat. Ez létkérdés, hiszen az esővíz összegyűjtése és célirányos, környezettudatos felhasználása egyik alapköve lesz az ember globális fennmaradásának is.

Gyula Julius Sebő
CEO – JULIUS-K9^®