Sebő Gyula, a Julius-K9 alapítója másfél évvel ezelőtt döntött úgy, hogy a távoli piackezelés kora lejárt, saját csapat kell a terepen. A döntés szimbolikus is, a vállalkozó, aki évtizeden át a hazai gyártás és értékteremtés egyik szószólója volt a hazai könnyűiparban, maga ismeri el, hogy a dogmatikus ragaszkodás a kontinenshez ma már nem stratégia, hanem luxus.

A magyar állatfelszerelés-gyártó tizenöt éve építi kínai jelenlétét, de most először nyitott irodát a Távol-Keleten. A fordulat egészen váratlan volt, hiszen Sebő Gyula, a Julius-K9 Zrt. alapítója elkötelezett volt a hazai gyártás iránt, nem szimplán európai gyártónak definiálta magát, hanem egyenesen büszke volt rá, hogy a cég magyar gyártással működik.

A körülmények viszont úgy változtak, hogy ami korábban megingathatatlan elvnek tűnt – az európai gyártás mindenek fölött –, az mára rugalmasabb stratégiává szelídült. A lépés mögött nem expanzió van, hanem kényszer, és a kényszer mindenkit elért az iparágban.

A folytatást a FORBES oldalán tudod elolvasni, bejelentkezést követően.

Hogy miről van még szó a cikkben?

• A kínai gyártás három különböző szintje és hogy miért nélkülözhetetlen ma már a helyi jelenlét, ha Kínában akarunk gyártani
• Miért tudta Európát letarolni a Temu?
• Fillérekért harcoló beszállítók
• Az európai cégek a pánik közepette végre kezdik érteni, mire lenne szükség
• A Julius-K9 túlélési stratégiája és amit mindenkinek tudnia kell, ha Kínában gyártat és fél, hogy „lemásolják” a termékét
• Érték-e ma még egyáltalán Európában gyártani?